A Szent László által alapított bátai apátság múltja sajnos ma már csak a legendák és mondák homályába vész. 1526-ban II. Lajos a bátai kegytemplomban járult a szentségekhez, és a Szent Vér áldását fogadva indult a végzetes mohácsi csatába. Az 1092-1093-as alapítás helyén az 1539-es török pusztítás négyszáz éves évfordulójára 1939-ben emeltek új templomot.
IV. Jenő pápa 1434-ben a települést Zsigmond király kérésére búcsújáróhellyé nyilvánította, aminek nyomán Báta a későközépkorban Magyarország egyik legismertebb búcsújáróhelye lett, ahol fontos révátkelő is működött. Az apátsághoz vízi úton érkező zarándokok a plébániatemplomot útba ejtve, a kikötőtől a dombvonulat alsó teraszán húzódó úton közelíthették meg a közismert kegyhelyet.
Az épületet az 1828-ban emelt, majd az 1849-es tűzvészben leégett templom helyén az 1850-es években historizáló stílusban emelték. Báta Alszög nevű részében keskeny utcával szétválasztva áll egyfelől a templom, másfelől az egykori lelkészlak és iskola közel szimmetrikus épületegyüttese.
Egykor a nagy folyam szabályozása előtt az itt lakók életmódját elsősorban a Duna, a Sárvíz és a Báta folyó, valamint a dombvidékről eredő és erre leömlő patakok határozták meg. A Duna évszázadok során az egész területet bebarangolta, Báta természeti környezete még most is tele van régi medrekkel, holtágakkal, tavakkal. Nem véletlen tehát, hogy Nepomuki Szent Jánosnak, aki a folyók, hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje, már ideje korán szobrot állíttatott a területén a település.
Báta
Tolna és Baranya megye határán, a Szekszárdi-dombság Dunára lefutó dombvonulatának lábánál mintegy 5 km hosszan elnyúló zsáktelepülés. Bátaszék és Mohács között az 56. számú főútról közelíthető meg, valamint Pörböly felől kerékpárral a Duna védgátján. Keletről a Duna-folyam és a Gemenci-erdő határolja. keleti része a Duna egykori és jelenlegi árterületéhez tartozik, amely a Gemenci-erdő egy része, és a Duna–Dráva Nemzeti Park révén országos szintű természetvédelmi oltalom-alatt áll.
Épített környezet
a környezet tudatos építési munka eredményeként létrehozott, illetve elhatárolt épített (mesterséges) része, amely elsődlegesen az egyéni és közösségi lét feltételeinek megteremtését szolgálja; valamint az embert körülvevő környezet fenntar