Az ország nyolcadik legmagasabb építménye a várost ölelő síkvidékek felől már messziről látszik, a térségben a település szimbóluma. Jellegzetesen historizáló stílusban emelték a 19. és 20. század fordulóján.
A plébániatemplom kerti részét alkotja, annak Szekszárd felőli oldalában. 1142-ben alapították ezen a helyen a ciszterciek a Cikádori Apátságot.
A Nagyboldogasszony-templom és a plébániaépület közötti parkban áll, kovácsoltvas kerítés veszi körbe. A város polgársága Bobok Pál plébános idején, 1794-ben emelte klasszicizáló barokk (copf) stílusban.
A klasszicizáló stílusban emelt plébániaépület a Nagyboldogasszony plébániatemplommal egyidőben, azaz a 20. század legelső éveiben készült el. A templomtól délre a tér túlsó oldalán álló saroképület.
Az egyhajós kis kápolna, amelyet a helyi németség Mariahilf néven is említ, az út sarkán szabadon áll. Barokk stílusban emelték az 1760-as években. Kápolnaépítési szándékát 1762-ben foglalta írásba Szentgotthárdi András bátaszéki kereskedő, aki egyben akkori 400 forint adományt biztosított erre a célra.
