Cseh Ignác középbirtokos nemes kúriája saroktelken, utcavonalon álló, téglalap alaprajzú, földszintes, részben alápincézett, nyeregtetős épület, északi oldalán kontyolt nyeregtetős toldalékkal. Hosszú, utcai homlokzata tagolatlan.
A kerti homlokzaton enyhén kilépő sarokrizalitok, a középtengelytől balra timpanonos lezárású rizalit láthatók, az ebben nyíló kőkeretes ajtóhoz pilléres, mellvédfalas, vaskorlátos, kétkarú lépcsőfeljáró vezet. Alaprajzi rendszere a déli végén kéttraktusos, máshol egytraktusos, oldalfolyosós. A pince donga-, illetve porosz süveg boltozatú. A főépület síkmennyezetes, a toldalék csehsüveg boltozatos. Feltehetően a helyén állt a 18. századi ferences rendház és kápolna. A klasszicista kúria maga több periódusban épült. Déli magja 18. századi, melyet a 19. század második negyedében északi irányban bővítettek. 1945 után belsejét új válaszfalakkal átalakították. 1994–1995 során Paks városa múzeum céljára helyreállította, melynek során a déli egykori nagyteremben 1810 körüli és 19. század közepére keltezhető falfestést tártak fel.
A Paksi Városi Múzeum gyűjteményei
A paksi Városi Múzeum gyűjtőköre a város helytörténeti, néprajzi és régészeti emlékeire terjed ki, Pákolitz István paksi születésű költő hagyatéka pedig zárt egységet képez. A helytörténeti és néprajzi gyűjtemény kiemelkedő tárgyi emlékei Paks 18-19. századi történetét idézik, legfontosabb ezek közül a kismesterségekre vonatkozó emlékanyag. A múzeum legjelentősebb gyűjteményi egysége a régészeti, melynek nagy részét a Lussoniumban folytatott több évtizedes ásatások anyaga teszi ki. A régészeti feltárások során felszínre kerültek a római kori segédcsapat-táborban szolgálatot teljesítő katonák fegyverei, viseleti és egyéb használati tárgyai, a tábor körüli falusias település lakóinak emlékanyaga, valamint a tábor és falu 4. századi temetője. A közel 70.000 tárgyat számláló régészeti gyűjtemény legkiemelkedőbb darabja a 2009-ben felszínre került, európai hírű bronz császárszobor lábtöredéke, mely nagyságát, szobrászati kidolgozását, díszítését tekintve egyaránt unikális műtárgy.
Fotó: Babai István