1925-ben született Decsen, és ott is hunyt el 1981-ben. Tanítómestere a híres szövőasszonyként ismert nagyanyja volt, a szövést gyermekkorában tőle tanulta el. A Sárközi Népművészeti Háziipari Szövetkezet egyik alapító tagja volt.
1918-ban sárközi parasztcsaládból született Decsen, és ott élt 2007-ben bekövetkezett haláláig. A kenderfeldolgozást, fonást és a sárközi szövés csínját-bínját kislány korában sajátította el édesanyjától. Már gyermekfejjel ágy- és asztalneműt, egyszerűbb törölközőket szőtt, később azután megismerkedett az igényesebb, nehezebb eljárással is.
Mint a kortárs lányok, ő is szőtt, tevékeny dolgozója lett a Sárközi Népművészeti Háziipari Szövetkezetnek. Ismertté mégis az éneklése tette, amely természetes részévé vált az életének a hétköznapokon és az ünnepeken is.
Népviseletek varrásával, viseletes babák készítésével 1990 után kezdett el foglalkozni, ettől kezdve főleg ez töltötte ki az életét. Otthonában százötven zsűrizett babából álló gyűjteménnyel büszkélkedhet.
Töretlen érdeklődésével kitartó kutatója lett a régi sárközi szőtteseknek, kereste és összegyűjtötte a már feledésbe merülésre ítélt eredeti mintákat, motívumokat. Első művészeti időszakában kiváló alkotások kerültek ki keze munkája nyomán szedettes szőttesek műfajában, nagy mestere volt ennek a technikának.
Néprajzilag a Sárközhöz tartozik, annak legfőbb települése, ezért is nevezik a "Sárköz fővárosának." Jelentős a község népművészeti gyűjteménye, mely megőrizte a sárközi ruhák, és a mezőgazdasági termelés emlékeit. A gyűjtemény a község múzeumában, a Tájházban tekinthető meg.
A község a Gemenci-erdő közelsége miatt a vadászok körében ma is népszerű, a vadgazdaság szarvasállománya nemzetközi hírű.