A népi műemlék 1863-ban épült klasszicista stílusban. 1952-től felújították, egyes melléképületeit lebontották. Az udvari gazdasági szárny átalakítása az 1970-es években zajlott, majd 1987-ben ismételten felújításra került sor. A téglalap alaprajzú egykori lakóház 1955 óta funkcionál tájházként.
Az 56-os út felől a decsi szőlőkön keresztül Szálkára vezető kanyargós út legfelső éles kanyarja mellett a Görögszó feletti magaslaton szabadon áll az egyhajós kápolna. 1891-ben emelték historizáló stílusban. Építtetői a szálkai Michael és Anna Mayer voltak. Nevét a húsvéti Emmausz-járás szokásáról kapta.
Az 1402-ben már említett, 1516-ban bővített, a 18. századra romossá vált gótikus templomot 1720-ban befedték, 1745-től átépítették. 1773-ban tűzvész pusztította, tornya 1788-ban épült, a toronysisak 1907-ből való. 1908-ban és 1939-ben is felújították. Az 1970-es években új oldalbejáratot alakítottak ki. A torony és az utcai homlokzat felújítására 1989–1990-ben újra sor került.
Decs
Néprajzilag a Sárközhöz tartozik, annak legfőbb települése, ezért is nevezik a "Sárköz fővárosának." Jelentős a község népművészeti gyűjteménye, mely megőrizte a sárközi ruhák, és a mezőgazdasági termelés emlékeit. A gyűjtemény a község múzeumában, a Tájházban tekinthető meg.
A község a Gemenci-erdő közelsége miatt a vadászok körében ma is népszerű, a vadgazdaság szarvasállománya nemzetközi hírű.
Épített környezet
a környezet tudatos építési munka eredményeként létrehozott, illetve elhatárolt épített (mesterséges) része, amely elsődlegesen az egyéni és közösségi lét feltételeinek megteremtését szolgálja; valamint az embert körülvevő környezet fenntar