Az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottságának döntésével a „Sárköz népművészete: szövés, hímzés, gyöngyfűzés, viselet” a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe került.
A népi műemlék 1863-ban épült klasszicista stílusban. 1952-től felújították, egyes melléképületeit lebontották. Az udvari gazdasági szárny átalakítása az 1970-es években zajlott, majd 1987-ben ismételten felújításra került sor. A téglalap alaprajzú egykori lakóház 1955 óta funkcionál tájházként.
1925-ben született Decsen, és ott is hunyt el 1981-ben. Tanítómestere a híres szövőasszonyként ismert nagyanyja volt, a szövést gyermekkorában tőle tanulta el. A Sárközi Népművészeti Háziipari Szövetkezet egyik alapító tagja volt.
1918-ban sárközi parasztcsaládból született Decsen, és ott élt 2007-ben bekövetkezett haláláig. A kenderfeldolgozást, fonást és a sárközi szövés csínját-bínját kislány korában sajátította el édesanyjától. Már gyermekfejjel ágy- és asztalneműt, egyszerűbb törölközőket szőtt, később azután megismerkedett az igényesebb, nehezebb eljárással is.
Mint a kortárs lányok, ő is szőtt, tevékeny dolgozója lett a Sárközi Népművészeti Háziipari Szövetkezetnek. Ismertté mégis az éneklése tette, amely természetes részévé vált az életének a hétköznapokon és az ünnepeken is.
Néprajzilag a Sárközhöz tartozik, annak legfőbb települése, ezért is nevezik a "Sárköz fővárosának." Jelentős a község népművészeti gyűjteménye, mely megőrizte a sárközi ruhák, és a mezőgazdasági termelés emlékeit. A gyűjtemény a község múzeumában, a Tájházban tekinthető meg.
A község a Gemenci-erdő közelsége miatt a vadászok körében ma is népszerű, a vadgazdaság szarvasállománya nemzetközi hírű.
Kulturális örökség
a kulturális örökség szellemi és tárgyi javai, különösen az irodalom, a tudomány, a népművészet és népi kézművesség, néprajz, filmművészet, iparművészet, képzőművészet, táncművészet és zeneművészet; továbbá a védett ingatlan értékei, különö