A klasszicizáló késő barokk (copf) stílusú templom 1795 és 1800 között épült fel. 2002-ben felújították. Építőmestere Schneiderhahn Fülöp hőgyészi uradalmi pallér volt, a munkát akkori 4000 osztrák forintért vállalta. Az evangélikus iskolával és tanítólakással alkot épületegyüttest.
Utóbbi mögött áll a telek belsejében. Berendezése az elkészülésének idejéből való. Egyhajós templom, tornya a keleti homlokzatán emelkedik. Nagyharangja 1792-ből származik. Kőkeretes főkapuja a torony tengelyében nyílik, lépcsősor vezet hozzá. A hajó belsejét csehsüveges boltozat fedi. Kétoldalt szoborfülke található. Belül a hajó három oldalán fakarzat fut, az orgonakarzati rész a torony felőli oldalon. A karzat mellvédjét evangélisták és vértanúk alakja díszíti. Az oltárkép az emmauszi tanítványokat ábrázolja, akiknek a feltámadt Jézus útjuk közben megjelent. A szószékoltár éke a magyar címer.