A kaposmenti fehérhímzés a természeti környezetet tükröző díszítőmintáival Tolna megye hímzőkultúrájának egy jelentős szegmense. A Kapos és Koppány völgyének jellegzetes díszítőművészete a 19. század második felétől alakult ki a ma ismert stílusúra.
Esztétikum szempontjából az 1850 és 1880 között készült darabok a legfigyelemreméltóbbak. Különösen igaz ez a férfiingekre. Ezeket a feleségek varrták, az úgy nevezett vőlegényinget pedig a menyasszony. Ez a hímzőkultúra a mértani alakzatokat egyáltalán nem ismerte és nem alkalmazta. A legkedveltebb motívum a rózsa volt, amely több alakban is megjelenik, ennek megfelelően különféle néven. A 20. században már nem használt ingek megmentése a Szent Orsolya Rend Dombóváron működött Tanítóképző Intézetének (1927-1948) köszönhető, a hímzőkultúra máig tartó továbbélése a magas színvonalon alkotó dombóvári hímzőköröknek.