A Duna jobb partján emelkedő meredek partfalak anyagát sárga színű lösz alkotja, melynek eredete a jégkorszakok idejére nyúlik vissza. Félig száraz éghajlaton a folyók árteréből erős szelek fújták és szállították, szélcsendben porhullással alakult ki mai formájára. A felszín a gyakori porviharok következtében leülepedett, vastag rétegeket alkotva és betemetve állatmaradványokat, egykori talajrétegeket.
Füves növényzettel borított, száraz mezőségeknek köszönhető a szerkezete. A folyók meszes hordalékából létrejövő kőzet függőleges szerkezetű, melyet a benne lévő kalciumkarbonát cementált össze. Ennek köszönhető jó az állékonysága, ezt csak a vízfolyások és az erős terhelés tudja megbontani. A mész néha rétegekben, sőt kis csomókban is összegyűlik, és "löszbabákat" alkot.
Magyarországon helyenként 40-60 méter vastagságban is előfordul, a legszebb rétegsor éppen Paks mellett tanulmányozható, a háborítatlan rétegek jól mutatják a korabeli klímaváltozások nyomait.
Lösz, azaz laza, erre utal a német népies elnevezés (lose), amit Elzászban használtak az ottani laza talajra. Ez az egész Földön nagyjából azonos összetételű (60–70% kvarcporból, 5–25% kalciumkarbonátból, 5–20% agyagos és egyéb járulékos ásványból álló) kőzet puhasága, lazasága ellenére rendkívül állékony, porózus, szénsavas mészben gazdag, vízáteresztő.
A Duna révén közel 10 000 éve fokozatosan pusztuló és hátráló Mezőföld meredek peremmel szakad le a Dunára. A mintegy félmillió év alatt kialakult hatalmas löszdomb oldalában létesítették 1890-ben a paksi téglagyárat, az itt zajló bányászatnak köszönhetjük Magyarország legvastagabb lösz-összletét.
https://dunaiszigetek.blogspot.com/search/label/Ims%C3%B3s