Steig István fazekas, 1908-1982

1908 és 1982 között élt. Származása a családi hagyomány alapján habán eredetre vezethető vissza. Nagyapja műhelyében tanonckodott, majd 1924 és 1927 között Budapesten a Felső Ipariskola kerámia szakára járt. A hagyományos formavilághoz kötődve művészetét főleg két irányban alakította ki. Felhasználta az úgy nevezett sárközi stílust is, illetve őseit követve az úgy nevezett fehéredényesek hagyományait is feldolgozta.

Nagy hatással volt rá, amikor Mórágyon, a sárközi stílus egyik központjában az ásatások során régi fazekas kemencék és jelentős cseréptöredékek kerültek elő. Ezek ismeretében új szemléletű díszítményrendszert dolgozott ki. Ezzel a sárközi stíluson belül új utat is nyitott. Szakirodalmi ismerete, kiváló mesterségbeli tudással párosult. Tálai, csörgőkorsói, bokályai szép példái a sárközi népi kerámia újjáéledésének. A Népművészet Mestere díjat fazekas tudásáért 1960-ban kapta meg.