A Kadarka utca és a Nefelejcs köz sarkán, egyik részén terméskő fallal kerített telken szabadon áll az 1820-as évek környékén klasszicizáló késő barokk (copf) stílusban felépített lakóház. Eredeti tulajdonosa Kristofek Ferenc városi főbíró volt. Egyik fia nemzetközi borkereskedéssel szerzett hírnevet a szekszárdi bikavérnek. Másik fia hegedűművészként kápráztatta el játékával Liszt Ferencet.
A kétszintes, zártsoros beépítésben az utcavonalon álló épület az 1810-es évek tájékán épült fel klasszicista stílusban. Az úgy nevezett nagyvendéglőt az akkori Szekszárd nagyközség 1889-ben vásárolta meg az alapítványi uradalomtól.
A szállót historizáló-szecessziós stílusban az 1889-es és az 1893-as esztendő között építették fel. Tervező építésze a jó nevű Lechner Ödön volt. A belső eredeti kiképzését ma már csak a lépcsőház őrzi, amellyel az emeleten átvezettek a Táncos Nagyvendéglő színház- és báltermébe. A megnyitóján Jászai Mari lépett fel.
Garay János életműve egybeforrt a reformkor küzdelmeivel, s értékét az biztosítja, hogy művei hasznos, buzdító szerepet játszottak a függetlenségért és haladásért vívott közös harcokban.
Az egykor vendégfogadóként használatos házat a 19. század elején klasszicista stílusban építették fel. Az 1979-es esztendőben kerítettek sort a felújítására. A telkét annak keleti és északi határán fallal kerítették be, az épületet telekhatárra emelték, a lejtős terepen szabadon áll. A sarkához pilléres kerítés csatlakozik, amelynek vonalát kocsi- és gyalogkapu is megtöri.
