Ez a lószerszám a hagyományos magyar fogathajtó kultúra részeként ismeretes, gyökerei a 19. század elejéig nyúlnak vissza. Ekkor még nem csak fogatos szerszámokra tettek bőr sallangokat, hanem lovagló szerszámokra is. Sőt a sallangok egyszerűbb kivitelben megjelentek a paraszti fogatokon és a csikós szerszámokon is. A magyar szügyhám teljes egészében kézzel varrott, és csak a történelmi Magyarország területén használták.
Nem csak a sárközi kerámia-hagyományok folytatásával, hanem a barcaújfalusi fehér alapon kék írókás edények újbóli feldolgozásával is hírnevet szerzett. A Népművészet Ifjú Mestere címet 1970-ben egy sárközi főkötőhímzéssel nyerte el.
A szekszárdiak zöme által Juckó néniként ismert alkotó 1932-ben látta meg a napvilágot. Már gyermekkorában megragadta a figyelmét és formálta az ízlését a különböző lakástextilek, viseleti darabok forma- és színvilága. 1963-ban nyílt lehetősége érdeklődésének megfelelő munkát vállalni. Elvégzett egy hároméves díszítőművész szakkörvezetői tanfolyamot. Közben megbízást kapott mint a Tolna megyei szakkörvezetők szakreferense, később mint a szakirányú bizottság vezetője.
1908 és 1982 között élt. Származása a családi hagyomány alapján habán eredetre vezethető vissza. Nagyapja műhelyében tanonckodott, majd 1924 és 1927 között Budapesten a Felső Ipariskola kerámia szakára járt. A hagyományos formavilághoz kötődve művészetét főleg két irányban alakította ki. Felhasználta az úgy nevezett sárközi stílust is, illetve őseit követve az úgy nevezett fehéredényesek hagyományait is feldolgozta.
A fazekas mester 1911-ben jött a napvilágra, és 1966-ban távozott az élők sorából. Ősei öt nemzedéken keresztül fazekasok voltak, így apja mellett tanulhatta ki a mesterséget. Sárközi stílusban alkotta a kerámiáit, sorozatban gyártotta a bokályokat, a tálakat és a korsókat. Komoly energiát fordított népi életképek agyagba formálására, a falusi ember alakja is foglalkoztatta a fantáziáját.
Tolna megye és a Szekszárdi járás székhelye, a szekszárdi borvidék központja. Az ország legkevesebb lakosú, Tatabánya és Eger után a harmadik legkisebb területű megyeszékhelye. Nevét 1903 óta írják Szegszárd helyett Szekszárdnak. Az M6-os autópályán, a Budapesttől Pécsen át Barcsig tartó 6-os számú főúton, Szeged felől Bátaszékig az 55-ös, onnan az 56-os számú közúton lehet megközelíteni.