A sióagárdi gyűjtemény az 1800-as évek végének, 1900-as évek elejének magas színvonalú szőttes gyűjteménye. A mindennapi használatban szereplő textíliák magas esztétikai színvonalon készültek, melyeket az 1900-as években is mindennap használtak. (Az 1800-as években még az egész háztartás szükségletét otthon szőtték.)
A Lengyeli kultúra a kőkor és a rézkor határán tényleges elterjedési területén is túlmutatóan meghatározó hatással volt egész Közép-Európa őskori történelmének alakulására, így régészeti anyagának feltárása, elkülönítése az egyetemes kulturális örökségnek is egy nagyon fontos része.
Töretlen érdeklődésével kitartó kutatója lett a régi sárközi szőtteseknek, kereste és összegyűjtötte a már feledésbe merülésre ítélt eredeti mintákat, motívumokat. Első művészeti időszakában kiváló alkotások kerültek ki keze munkája nyomán szedettes szőttesek műfajában, nagy mestere volt ennek a technikának.
A Halászház épülete már egy emberöltővel korábban állt, mint a Tájház, amellyel párban a hagyományos bátai életmód méltó bemutató helyszínei. Itt rendezték be a halászati állandó kiállítást.
1945. január 31-én született Bogyiszlón református földműves család lányaként. A helyi szokásokra vonatkozó tudását családi körben és a falu közösségében szerezte. A bogyiszlói csárdást, ugróst és a szokásokhoz kapcsolódó rituális táncokat ma már ő ismeri és táncolja legszebben férjével együtt.
