Népviseletek varrásával, viseletes babák készítésével 1990 után kezdett el foglalkozni, ettől kezdve főleg ez töltötte ki az életét. Otthonában százötven zsűrizett babából álló gyűjteménnyel büszkélkedhet.
Töretlen érdeklődésével kitartó kutatója lett a régi sárközi szőtteseknek, kereste és összegyűjtötte a már feledésbe merülésre ítélt eredeti mintákat, motívumokat. Első művészeti időszakában kiváló alkotások kerültek ki keze munkája nyomán szedettes szőttesek műfajában, nagy mestere volt ennek a technikának.
Fodorné László Mária a szövéssel 13 éves korában ismerkedett meg. 1970-ben a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezetbe ment dolgozni, ahol több szövéstechnikát és nagyon sok mintát tanult meg az ott dolgozó mesterektől pl. Széles Józsefnétől, Ács Istvánnétól.
A decsi táncstílus különlegességeit a legeredetibb formában ő őrizte meg. Az országos hírét főleg verbunkjának köszönhette. A Decsi Népi Együttesnek egyik alapító tagja volt. Munkássága nagy hatást gyakorolt a bátai és sárpilisi együttesek sikereire is.
A sárközi népviselet egy jellegzetesen sajátos darabját, a sárközi főkötőt Decsen már a 20. század elején is csak néhány idősebb korú asszony tudta készíteni. Közéjük tartozott Szél Judit, a neves főkötővarró asszony. Ő lelkiismeretesen továbbadta azután a tudását a fiatalabbaknak, köztük Kun Sárának is.
Néprajzilag a Sárközhöz tartozik, annak legfőbb települése, ezért is nevezik a "Sárköz fővárosának." Jelentős a község népművészeti gyűjteménye, mely megőrizte a sárközi ruhák, és a mezőgazdasági termelés emlékeit. A gyűjtemény a község múzeumában, a Tájházban tekinthető meg.
A község a Gemenci-erdő közelsége miatt a vadászok körében ma is népszerű, a vadgazdaság szarvasállománya nemzetközi hírű.